Az otthonokban tartott aranyhörcsögök ősei néhány évtized alatt hódították meg a világot. Alig hetven éve, hogy az első példányokat befogták Szíriában, s az Aleppó környékéről kiásott rágcsálók elkezdhették benépesíteni a kontinenseket. Azóta minden házi hörcsög ebből az alomból származik.

Az aranyhörcsögök tenyésztése ugyan hét évtizedes, de tudományos felfedezése több mint száz esztendővel ezelőtt történt. 1893-ban a Londoni Zoológiai Társaság ülésén Watarhouse bemutatott egy kedves kis sárgásbarna bundájú, addig ismeretlen rágcsálófajtát, amelyet Aleppó környékén talált. A kisállatot színe, és származási helye után Szíriai Aranyhörcsögnek nevezte el. Az angol tudósokat csak a felfedezés érdekelte, így hamarosan feledésbe merült a rágcsáló. Mígnem 1930. áprilisában Iszrael Aharoni, jeruzsálemi zoológus két és fél méter mélyről kiásott egy nőstényt és kölykeit. A jelenleg világszerte tartott több millió aranyhörcsögnek ezek az állatok az ősei, ugyanis a világ fogságban tartott populációjának egyedeit szinte mind ebből a fészekaljból tenyésztették ki. A hatalmas beltenyészet ellenére azonban a fogságban tartott egyedek nem degenerálódtak. A folyamatos egymás közötti szaporodásuk miatt sem térnek el sokban egymástól az otthoni kedvencek és a vadon élő rokonaik.

Az aranyhörcsög beszerzésénél jól meg kell gondolnunk, hogy egy, vagy több példányt akarunk tartani. A több állat tartása akkor ajánlott, ha kisebb gyermeknek vesszük a rágcsálókat. Ugyanis apró termetükhöz - 18-20 cm-s hosszúság és 80 grammos testsúly - rövid várható életkor társul. 2-3 évnél nem élnek tovább, és mivel a gyermekek nagyon hamar megszeretik a hörcsögöket, az elvesztésük komoly traumát jelent számukra. Ezért jobb, ha csemetéinknek inkább két példánnyal kedveskedünk, mert a szaporulat és a megmaradt másik állat feledtetni tudja velük a gyászt.

Két példány esetében számításba kell venni azt is, hogy ha szaporulatot is akarunk, lehetőleg külön állatkereskedésből szerezzük be őket. Ugyanis az állatkereskedés hörcsögei többnyire egy alomból valók, így az amúgy is belterjes állatok vérvonalát legalább egy másik fészekből próbáljuk meg frissíteni. Azonban nem árt gondolni arra is, hogy az aranyhörcsög még a rágcsálókhoz képest is igen szapora. Évente ötször, alkalmanként 6-12 kölyöknek ad életet az anya, így a gyermekáldás elajándékozásáról is időben kell gondolkozni. Napjainkban már nem járható út, hogy a "menhelynek" számító állatkereskedéseket keressük fel a szakajtó hörcsöggyerekkel, mert még ingyen sem tudják átvenni őket.

Lakóhelyüket legjobb, ha terráriumban, vagy fém ketrecben rendezzük be, és mivel tiszta állatok, elég hetente kétszer takarítani. Alomnak megteszi a portalan faforgács, vagy széna. Elfogadott ugyan, hogy "lakásukat" műanyag vödörben, vagy kádban alakítják ki tartóik, ám a bezártság érzetét csak tovább növelik az átláthatatlan falak. A fa ketrecet azonban soha ne szemeljünk ki szállásnak. Egy-két éjszaka alatt ugyanis könnyedén átrágják magukat a falemezeken, és kereket oldanak. Amennyiben viszont valahogy mégis elkóborol a kis jószág, van mód arra, hogy akár a legeldugottabb sarkokból is előszedjük. A szakirodalom szerint a kiéhezett hörcsögnél a leginkább célravezető a "horgászós" elfogás. A feltételezett helyre egy cérnára kötött fél diót kell bedobni, és ha a rágcsáló megtalálja a csemegét, úgy belekapaszkodik, hogy a "kapás" után ki lehet húzni rejtekéből az apróságot. Ezt a módszert jó megjegyezni, főként akkor, ha a hörcsög mozgásigényét nem csak a ketrecben elhelyezett mókuskerékkel, hanem szobába futtatással és játékkal is ki akarjuk elégíteni.

A hörcsögök étlapja igen változatos. Zab, köles, búza, árpa, kukorica és az olajos magvak mellett leveles zöldségeket is elfogyasztja, sőt, a vadon termő fűfélék, gyermekláncfű, lóhere az egyik kedvenc csemegéjének számít. Emellett csokoládét és a sajtot is megeszi, a húsevésre pedig vadon élő rokonaik gyakran ráfanyalodnak. Főként az úttesten elgázolt testvéreik maradványait fogyasztják. Vízre nincs szükségük, ezért még olyan megfontolásból se lássuk el őket, hogy ha gondolja, majd iszik. Sokat járnak-kelnek a terráriumban, és ilyenkor óhatatlanul beletrappolnak a vízbe, a nedvességtől pedig lábukat fertőzés támadhatja meg, amely akár az állat halálát is okozhatja.